Térinstallációk és hangok a Vértesben

Volt egy kirándulás, ahová nem jutottunk el a Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal. Megjegyeztem hová mentek, Szárliget. Vértes. Jó lesz, majd megnézzük magunknak később. Megnéztük. Valószínűleg nem pont oda mentünk, ahol a többiek voltak pár héttel korábban, bár a meredek hegyoldal és az erdő fa-összetétele a leírásnak megfelelt. 

Minden kirándulásunkat, ami valamilyen településről indul, a hirdető- és tájékoztató táblák átböngészésével kezdjük. Most se volt másként, és rögtön láttuk, hogy a környék számos okot ad a visszatérésre - nem csak gombagyűjtési céllal. A Csákányospusztai templomrom egy rövidebb túra, viszonylag nagy szintkülönbséggel. A Zuppa-tető egy kisebb kirándulás, ami akár kerékpárral is bejárható. A Vitányvár és a Mária-szakadék egy kiadósabb út változatos tájjal és izgalmas látnivalókkal. 

Egy hétfői napon mentünk, minden különösebb cél nélkül. A községháza mellett parkoltunk le, ahol rögtön megláttuk a Mária-út és az Országos Kéktúra jelzéseket. Árnyas erdei aszfaltúton vezetett utunk, és most már azt is tudjuk, hogy a Hosszú-hegy felé indultunk, és ez az út vitt volna át Csákányospusztára is.

Bizonyára a hétköznap és az 1-es út közvetlen közelsége volt a folyamatos autómotor-morajlás oka, ami végeredményben érthető is, hiszen újraindult a gazdaság, vagy mi. Kinéztünk magunknak egy szép szál kőrist és megbeszéltük, hogy ott balra fordulunk, akármi legyen is. Hát nem ott volt az útkereszteződés?! De :D. A látvány, ami az aszfaltútról letérve fogadott, torokszorítóan fájdalmas volt. Az oldalba felkaptatva U-alakban visszafordulva indultunk vissza a Szárliget felé, közepes gombazsákmány reményében. Ami a szemünk elé tárult, önmagában is szívtépő lett volna, de az 1-es út háttérzajával még keservesebb volt. Az erdő közepén a benőtt ösvényt olyan mennyiségű, viszonylag friss szemét szegélyezte hosszú métereken keresztül, ami egy szeméttelepnek is becsületére vált volna. Cipők, ruhák kandikáltak ki kiszakadt zsákokból. Sitt, építési törmelék, diszperzites vödör és az elmaradhatatlan szék. 

Minden elismerésem azoké, akik átverekedik magukat a fél erdőn, hogy letehessék terhüket egy arra tökéletesen méltatlan helyen. Nem, nem készítettünk fotót róla. 

Egyre beljebb törve az erdőbe magunk mögött hagytuk a szemetet. Aztán megtaláltuk az első, majd a második gombát is. Nagy a szárazság idén, nincs sok gomba, nagy szerencse vagy tuti lelőhely kell a találathoz. Talán most először éreztem azt, hogy gombászni melós. Ehető gomba-felhozatal: pikkelyes pöfeteg, sárga gévagomba, mérgezők (preparálni a szakképzéshez): párducgalóca, karbolszagú csiperke. 

Ennyi jutott hát aznapra. Szemétből több, gombából kevesebb.