Térinstallációk és hangok a Vértesben

Volt egy kirándulás, ahová nem jutottunk el a Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal. Megjegyeztem hová mentek, Szárliget. Vértes. Jó lesz, majd megnézzük magunknak később. Megnéztük. Valószínűleg nem pont oda mentünk, ahol a többiek voltak pár héttel korábban, bár a meredek hegyoldal és az erdő fa-összetétele a leírásnak megfelelt. 

Minden kirándulásunkat, ami valamilyen településről indul, a hirdető- és tájékoztató táblák átböngészésével kezdjük. Most se volt másként, és rögtön láttuk, hogy a környék számos okot ad a visszatérésre - nem csak gombagyűjtési céllal. A Csákányospusztai templomrom egy rövidebb túra, viszonylag nagy szintkülönbséggel. A Zuppa-tető egy kisebb kirándulás, ami akár kerékpárral is bejárható. A Vitányvár és a Mária-szakadék egy kiadósabb út változatos tájjal és izgalmas látnivalókkal. 

Egy hétfői napon mentünk, minden különösebb cél nélkül. A községháza mellett parkoltunk le, ahol rögtön megláttuk a Mária-út és az Országos Kéktúra jelzéseket. Árnyas erdei aszfaltúton vezetett utunk, és most már azt is tudjuk, hogy a Hosszú-hegy felé indultunk, és ez az út vitt volna át Csákányospusztára is.

Bizonyára a hétköznap és az 1-es út közvetlen közelsége volt a folyamatos autómotor-morajlás oka, ami végeredményben érthető is, hiszen újraindult a gazdaság, vagy mi. Kinéztünk magunknak egy szép szál kőrist és megbeszéltük, hogy ott balra fordulunk, akármi legyen is. Hát nem ott volt az útkereszteződés?! De :D. A látvány, ami az aszfaltútról letérve fogadott, torokszorítóan fájdalmas volt. Az oldalba felkaptatva U-alakban visszafordulva indultunk vissza a Szárliget felé, közepes gombazsákmány reményében. Ami a szemünk elé tárult, önmagában is szívtépő lett volna, de az 1-es út háttérzajával még keservesebb volt. Az erdő közepén a benőtt ösvényt olyan mennyiségű, viszonylag friss szemét szegélyezte hosszú métereken keresztül, ami egy szeméttelepnek is becsületére vált volna. Cipők, ruhák kandikáltak ki kiszakadt zsákokból. Sitt, építési törmelék, diszperzites vödör és az elmaradhatatlan szék. 

Minden elismerésem azoké, akik átverekedik magukat a fél erdőn, hogy letehessék terhüket egy arra tökéletesen méltatlan helyen. Nem, nem készítettünk fotót róla. 

Egyre beljebb törve az erdőbe magunk mögött hagytuk a szemetet. Aztán megtaláltuk az első, majd a második gombát is. Nagy a szárazság idén, nincs sok gomba, nagy szerencse vagy tuti lelőhely kell a találathoz. Talán most először éreztem azt, hogy gombászni melós. Ehető gomba-felhozatal: pikkelyes pöfeteg, sárga gévagomba, mérgezők (preparálni a szakképzéshez): párducgalóca, karbolszagú csiperke. 

Ennyi jutott hát aznapra. Szemétből több, gombából kevesebb.

Komposzttól asztalig

Budapest belső kerületeiben, közkedvelt parkok félreeső zugaiban, lakossági igényekre reagálva, összefogásból és közadakozásból, egyre több ponton épülnek a közösségi komposztálók. A ládák tartalmát önkéntesek ellenőrzik, és napi rendszerességgel tisztítják, forgatják, rendezik.

Ez a munka egyedülálló tanulási lehetőség számomra is, de a komposztálható anyagok átalakulásának folyamatát, az erjedést, rothadást látni, a születő föd felett bábáskodni különleges élmény a gyereknek is.

Ám a komposzt-gondozások alkalmával tapinthatóvá válik az egyre elkeserítőbb mértékű élelmiszerpazarlás is! A komposzt rendezésekor átforgatott 3-7 centiméteres rétegben alkalmanként 500-1500 Ft értékben találunk étkezésre alkalmas zöldséget, gyümölcsöt. Az eddigi rekordunk másfél kiló Jonagored alma megmentése! Ennek az ára már szabad szemmel is igen jól látható...

A pazarlás megindító és határtágító. Az első szinte teljesen ép cukkininél megfogadtam, hogy szokásos szerdai komposztápolásomra legközelebb fonott kosárral megyek, mintha csak a piacra indulnék. Aztán embertársaimba vetett hitem és bizalmam rövid időre elcsitította ezt a kicsit talán demagóg szándékot. Ám csakhamar jött egy gyönyörű padlizsán, majd a másfél kiló alma. Egészben, mosolygósan a héjak, lehántott levelek, és komposzt-inkompatibilis összetevők között.

Legutóbb pedig a kilenc kicsi krumpli és a kínai kel már nem tűrtek semmiféle ellenállást. Egyik fiam kezelte a vasvillát, a másik a gereblyét. Készséggel, mély felháborodással és végtelen ügyességgel dolgoztak: egy gereblyevonás és máris felbukkant a következő krumpli. Egy óvatos szúrás a vasvillával és sorakozó a komposztáló szélén! Kitartásukat és elhivatottságukat a komposzt egy impozáns méretű és tökéletes állapotú kínai kellel jutalmazta.

Hozzávetőlegesen 1.000 Ft értékben vásároltunk be a komposztból, öten laktunk jól belőle. Ez heti egyszeri alkalommal számolva évi 52.000 Ft lehetne. Kis tudatossággal és körültekintéssel ennyi volna megtakarítható. A KSH adatai szerint ez szinte pontosan az az összeg, aminek értékében egy magyar háztartás évente élelmiszert dob ki.

Madárdal-séta a Zöld Jövővel

Régi vágyam, hogy kicsit jobban értsem a madarak énekét... 

A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület szervezésében, Palla Balázs közreműködésével hallgattunk bele a Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík koraesti madárdalába. 

Megtudtuk, hogy a Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík főképp generalista madárfajoknak ad otthont. A generalista fajok általában tágtűrésűek, élőhely szempontjából különleges igényük nincs. Akiknek van, azokat specialista vagy szűktűrésű fajoknak hívjuk. Tudnátok ilyeneket mondani? 

Az erdőben kezdtünk. Csendben fülelve ballagtunk. Madárének és hívóhangok keltek a levelek közt, ágon és ághegyen. Hogy beazonosíthassuk egy-egy dal szerzőjét megálltunk és a hang irányába mutattunk. Megpróbáltuk leutánozni - tyüttyög, tyaffog, printyeg, lululuzik, csalpog, csörög, víkol - hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyik hangra is gondolunk, majd Balázs elárulta, melyik madár hangját halljuk és az mit is jelent. 

Ha szakértő nélkül sétáltok, a madarak magyar vagy latin neve és azért a jó öreg Google is segítségetekre lehet a beazonosításban. Sőt, madárdal-felismerő applikáció is van már! De a legizgalmasabb az, hogy az emberi fül sokkal gyorsabbnak hallja a madáréneket, mint amilyen az valójában. Míg az ember 1mp alatt 20 hangot képes megkülönböztetni, addig az énekesmadarak akár 200-at is. Ezért a gyorsénekű madarak énekének szerkezetét csak lassítással lehet feltárni. Izgalmas vállalkozás felvenni egy madáréneket, majd lassítva lejátszani, esetleg megpróbálni elénekelni vagy lekottázni :).

A legtöbb madárfaj esetében csak a hímek énekelnek, a tojók hívó hangokat, jelzéseket adnak csupán. Pár faj esetében azonban a nőstények valódi duettet énekelnek szívük választottjával. Persze, a szívnek itt vajmi kevés köze van a párválasztáshoz. A hím egyedek énekük hosszával, összetettségével és hangerejével bizonyítják életképességüket a populáció nőstény egyedei számára. 

Barátposzáták, vörösbegyek, fekete rigók, fakopáncsok, harkályok, csúszkák és erdei pacsirták repítettek minket szimfóniájukkal egy varázslatos erdei koncertterembe. A fennsíkon a cserjéken fészkelő fülemüle, csilpcsalpfüzike és szarka szolgáltatták az alapdalt. 

Ezúton köszönjük nekik is ezt a felejthetetlen sétát!

A pisztricgomba a konyhában

És akkor jöjjön a pisztricgomba konyhai felhasználásának ismertetése. 

Bár a pisztricgomba mérgező fajjal nem téveszthető össze, blogomon fajleírást semmilyen gombáról nem adok. Mivel a szakszerű gombabevizsgálás egy ingyenesen elérhető szolgáltatás, minden műkedvelő gombászt arra kérek, hogy a gyűjtött gombát MINDEN ESETBEN VIZSGÁLTASSA BE GOMBASZAKELLENŐRREL. A Facebook-on található gombász csoportok NEM HELYETTESÍTIK a szakszerű gombavizsgálatot, bár egyesek a csoportszabályzat ellenére határoznak meg gombát fazékba is. Sajnos. Kérlek, vegyétek komolyan, hogy minden gomba ehető - EGYSZER. Ne közületek kerüljön ki a következő áldozat.

A pisztricgomba mérete hatalmas, akár egy találat is ellát egy egész családot. Népies nevei a bagolygomba és tölgyfacsöpörke utalnak kinézetére és élőhelyére. Íze, illata jellegzetes. A szakkönyvek lisztes illatúnak és uborkás ízűnek írják. Valóban az. Miután a találat javát szétosztottam a szaktársak között, valamint nálunk landolt egy barna csengettyűgomba is, beindult agyamban a receptüzemmód. Ízét és gasztronómiai értékét tekintve barna csengettyűgomba is igen megosztó. Elhatároztam hát, hogy minden csekély étkezési értékű, de ehető gombát meg fogok kóstolni. Legfőbb indokaim a gomba táplálkozási értéke és élelmezési jelentősége. 

A gombák összetevője legnagyobb mennyiségben, 90%-ban víz. Tartalmaznak továbbá 2-6%-ban szénhidrátot, legfeljebb 5% fehérjét, 100 grammra vetítve alig 20-40 kalóriát, jelentős mennyiségű, a szervezet számára kiválóan hasznosítható B-és D-vitamint, valamint utóbbinak előnyagát az ergoszterint. A gombák fogyasztása cukorbetegek számára is biztonságos. Ahhoz, hogy élelmezési jelentősége érvényesülhessen, a gombát először is apróra kell vágni és megfelelő ideig hőkezelni. Ugyanis ezek a hatóanyagok mind-mind masszív kitinváz védelmében találhatók a gomba sejtfalának belsejében. Éppen ezért minden gombát érdemes és ajánlott legalább 20-30 percig hőkezelni. Ha ezt az eljárást konyhatechnológiai alapvetésként kezeljük, egyúttal minden hőre bomló gombatoxin-veszélyt kizárhatunk. 

Mit is tegyünk egy jelentéktelen ízű gombával? Most tényleg, mit teszel a cukkínivel? A tökéletes töltelék. Tömeget, kellemes, de viszonylag semleges ízt képez. Kiválóan fűszerezhető, tápértéke kiváló, mi kell még? Mi legyen belőle? Hát fasírt! Megfelelő mennyiségű hagymás fogasírrel olyan varázslatos ízű ételt kaptunk, alig várom, hogy megleljem a következő pisztricgombámat. Bár a mágikus fűszer, a hagymás fogasír egy hónapon belül elvirágzik, káposztával, lósóskával, csalánnal továbbra is kellemes elegyet alkot majd ételeinkben. 

 A receptben pedig semmi különös nincs. 20 dekagramm össztömegenként nem árt egy tojás, a liszt teljesen elhagyható. Só, bors, fokhagyma kötelező, a pirospaprika opcionális. Bízz magadban. A fasírt benned él! 

Szeretettel: Füvecske 

Így találtunk pisztricgombát

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a főváros körüli erdőket felveti a gomba. Talán most, hogy esik az eső, valamivel jobb lesz a helyzet. Múlt hétvégén a Természettudományos Ismeretterjesztő Társasággal jártunk gombaismereti kiránduláson.

Ha el kellene döntsem, hogyan szeretem leginkább járni az erdőt, bajban lennék. Ugyanúgy szeretek egyedül bolyongani, a fiaimnak tájokozódó sétát tartani, barátokkal túrázni, mint szaktársakkal latin nevek és tudományos jellemzők bűvöletében meg-megállva csodálni egy-egy, a laikus számára tán teljesen érdektelen terülő-, bevonat vagy ripacsgombát.

 

Azért az idei gombaszezon itt a főváros környékén lassan kezdődik. Még szerencse, hogy ehető növényeket az erdő bőkezűen ád. Nem egyszer 'mentette' már meg a csalán, a hagymás fogasír, a turbolya vagy a lósóska eddigi nagyreményű gombagyűjtő kirándulásainkat. Nem volt ez most sem másként. Kucsmagombát és talán májusi pereszkét kerestünk volna, de rossz irányba indultunk (ez utólag derült ki, mert társaink, akik balra vették az irányt, közepesen gazdag zsákmánnyal tértek vissza). 

Így aztán a túravezetővel és a szaktársakkal kitartóan járva az erdő felső traktusát elkezdtünk ehető vadnövényeket is gyűjteni. Szerintem már kvázi mindenki lemondott bármilyen gombatalálatról, amikor egyszer csak elém tárult egy gigantikus méretű hagymaszagú kányazsombor. Hirtelen felszisszentem, majd irányt váltottam, és a második lépésnél a túravezetőnk is 'heuréka' jellegű hangeffektust adott ki. Már láttam is. A terebélyes vadnövénnyel átellenben egy hasonlóan impozáns méretű pisztricgomba terpeszkedett egy farönkön.

Hát így találunk mi gombát gombaínség idején. Mint a múltkor a fattyú kucsmát. Ha nincs a karcsún incselkedő kígyóhagyma, nem térek be arra a részre közel háromnegyed óra sikertelen keresgélés után, ahol végül kiadós mennyiségű gombával kegyelt az erdő. Most is a növény mutatott utat. 

Ezer hála érte. 

 

 

Hőérzékeny mérgek - hőérzéketlen pszicho

Milyen érdekes, hogy az ember dühére, mérgére is használatos az 'elpárolog' kifejezés... Ezúttal azonban ehető gombákban található toxinokról esik szó.

Az első tavaszi gombák, a kucsmagombák népszerűsége határainkon innen és túl is vetekszik a vargányáéval. Persze, mire a nyári vargánya kidugja termőtestét, a kucsmagombáknak már rég leáldozott, ezért ez nem is valódi verseny. 

A téli ínség a gombavilágra kevésbé jellemző, hiszen a júdásfüle és a téli fülőke a legzordabb körülmények között is növeszt termőtestet. Mégis, a tavasz első gombahírnökei, a kucsmák, méhsejtszerű süvegükkel valami különös vidámságot, könnyedséget hordoznak.

Az elkészítésre vonatkozó kritériumot mégis, vegyük nagyon komolyan. A kucsmagombák Magyarországon árusítható fajai közül MINDEGYIK legalább 20 perc főzést igényel!!! Ennek oka a süvegében található hőérzékeny toxin, ami közepes hőfokon történő, legalább 20 perc párolás után lebomlik. Praktikus gomba, egy kis olajon, fokhagymán felteszed fedő alatt párolódni és van 20-25 perc szabadon felhasználható időd. Ez után lehet ráütni egy-két tojást, megszórni apróra vágott vadsnidlinggel, turbolyával, hagymás fogasírrel vagy hagymaszagú kányazsomborral, a legvégén egy-két lap sajttal lefedni és hagyni ráolvadni azt. Só tényleg nagyon kevés, vagy egyáltalán nem szükséges, mert az ehető tavaszi vadnövények természetes sótartalma kivételesen magas.

Olyan előfordul, hogy valamit először fogyaszt az ember. Az óvatosságot igénylő élelmiszereknél az első fogyasztás mindig kicsi, kóstolónyi mennyiségben történjen. Nincs ez másként a kucsmagombákkal sem. 

Létezik valódi és nem valódi gombamérgezés. A képzelt gombamérgezés határozottan a nem valódi gombamérgezések egyike. Ennek egyik legjobb indikátora, amikor pár órával a megfelelően elkészített gomba elfogyasztása után evőtársadnak kutya baja, míg Te pixelekre esve látod a világot, kiver a hideg veríték, hányinger kerülget, és belső reszketés lesz úrrá rajtad. DE! A gyomorbántalom tapasztalása és érzése teljesen hiányzott. Mivel a hőérzékeny toxinok jellemzően gyomorbántalmakat okoznak, ezért ha észlelt tüneteim a nem megfelelő hőkezelésből eredtek volna, heveny gyomortünetekkel kellett volna küzdjek. Ez nem történt meg. 

Őszintén szólva, kicsit betojtam, hogy a grillsütő lapon vajon lehetséges-e megfelelően hőkezelni az ízletes kucsmagombát. Ez a félelem szomatizálódott, ráadásul jóval hamarabb, mint ahogy a gomba elérte volna a tápcsatornámat. Óriási tapasztalás volt :) Félelmemet az ismeret generálta, miközben félelmeinket pont, az ismeret kellene, hogy eloszlassa. 

Kitaláltátok, nekem ez volt az első találkozásom az ízletes kucsmagombával. Az úgynevezett 'húszperces' gombáknál egyéni érzékenység NEM KIZÁRT. Más, egyéni érzékenység széljegyzettel fogyasztandó gombákat, mint a szürke tölcsérgomba, vagy a piruló őzlábgomba, gond nélkül fogyasztottam már. Első találkozásom az ízletes kucsmagombákkal enyhe mérgezési tünetekbe torkollott. 

Ha betartod a 'kóstolási' mennyiséget, és enyhe tüneteket tapasztalsz, vond le a következtetéseket. Vagy nem megfelelő hőfokon vagy megfelelő ideig főzted, vagy valóban érzékeny vagy rá. Én még egy esélyt adok a kucsmagombának, mert finom. Ha beigazolódik, hogy valamiért mégsem bírom, elengedem, és kivárom az őszt, amíg az én fentebb említett, kedves kisebbségi gombáim újra nőnek. 

A magad gyűjtötte gombát MINDIG vizsgáltasd be szakellenőrrel! A piacon árult gombát KIZÁRÓLAG akkor vedd meg, ha az árus megfelelő fogyasztási utasítást ad. NEM ASZTALRÓL árult gombát SOHA ne vásárolj!!!

Vannak vicces gombák, de a gombamérgezés nem vicces.

Szeretettel: Füvecske 

 

 

 

Vadnövényes quiche további extrákkal

Igyekszem kerülni a reform, meg ehhez hasonló zengzetes és hangzatos jelzőket, mert tapasztalatom szerint pont azokat riasztja el a fogyasztástól, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá. Főképp olyan növények esetén, mint a köles, ami bár hazánkban sokat vesztett népszerűségéből, máig a világ népessége 1/3-ának az alapeledele. Nálunk már nem, és ha már vissza szeretnénk vezetni táplálkozásunkba, adjuk meg a módját, és a francia konyha egy örökzöldjével kombinálva vegyük fel a heti menübe.

Spenótos quiche-t már bizonyára többen ettek. Az erdei vadnövényes quiche felfújt részének elkészítése semmiben sem más. Az egyéni ételintoleranciák és preferenciák mentén lehet variálni a hozzáadott tejszínt, sajtot vagy tojást. 

A quiche felső részének vadnövényeit a csalán, a lósóska (aka bábikó, bábilló, lórom) és hagymaszagú kányazsombor adta. Ezeket fokhagymával összepároltam, és a maradék pároló lével együtt adtam a reszelt sajtokhoz. mikor már kellőképpen kihűlt, kapott két tojást a keverék, de ennyire ne szaladjunk előre :). 

A gyűjtögető életmód ismertetését és terjesztését küldetésként fogom fel, ezért a gyűjtés szabályait, ha érintőlegesen is, de minden írásomban igyekszem megemlíteni. Bár a csalán és a lósóska is nagyon gyakori növények, ha nem vagy jártas a különféle tartósítási eljárásokban, a gyűjtött mennyiség sose haladja meg az aktuális szükségleteidet! Ha tudsz is tartósítani, kamra és/vagy időkapacitásaidat akkor se lépje túl a szüret. Ne feledd, hogy az erdő örök körforgásának legfontosabb részei a koratavaszi, gyorsan növő majd elhulló növények, amik rövid élettartamukkal biztosítják a talaj megfelelő nitrogén tartalmát! 

A hagymaszagú kányazsombor idén például igen visszavonult arról a területről, ahol gyakori növényként emlékeztem rá. Az egyszerre mustárra és fokhagymára emlékeztető ízű gyomnövény idén kifejezetten kuriózumnak számít a konyhában. 

Az alsó képen a szombati szedés látható, pont elég volt vacsorára, másfél órát sétáltunk is közben, kivételes rekreáció. Érdekes volt látni, ahogyan a fiaimon eluralkodott a vadászösztön. Látták a temérdek turbolyát, lóromot (a csalán az én reszortom :)), és alig bírták abbahagyni a gyűjtögetést :D.

Itt pedig a végeredmény, az ebéd. Nem vagyok profi, inkább impulzus-chef-nek aposztrofálom magamat. Ezzel együtt jár, hogy az először elkészített ételeimnek idő kell, még akkor is, ha másodszorra tényleg nem igényelnek többet előkészületekkel együtt 50 percnél. 

És akkor jöjjön a recept! Gondolom, már kitaláltátok, az extra a köles. Úgyhogy jöhet a promóció is. ételünk gluténmentes, a sajtválasztástól függően laktózmentes, és ha még több sajtot adunk hozzá, tojásmentes is lehet! A mentességek csínját-bínját az ezzel élők jobban tudják, mint jómagam. Remélem, eléggé inspiráló lesz számukra is a recept.

Hozzávalók 4 személyre:

A komlóspárga elkészítését egy korábbi bejegyzésben találod.

'Kölestészta'

100 g köles 

só, bors, szerecsendió ízlés szerint 

A kölest feltesszük háromszoros mennyiségű vízzel főni. Ízlés szerint sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. Körülbelül 25-30 perc alatt készre fől.

Vadnövény-felfújt

4 gerezd fokhagyma (természetesen felcserélhető medvehagymára, ha olyan helyen jártál :))

1 evőkanál olaj (kókuszzsír, hidegen sajtolt napraforgó olaj, extra szűz olíva olaj, stb.)

a csalán ázalékleve 

só, bors, szerecsendió ízlés szerint

1 marék csalán (hihihi :), nagyjából 10-15 hajtáscsúcs)

10-15 közepes méretű lórom levél

8-10 hagymaszagú kányazsombor levél 

15 dkg érlelt sajt

5 dkg márvány sajt 

2 db tojás

A fokhagymagerezdeket apróra vágom és a hevített zsiradékra teszem. Amíg lassú tűzön illatozni kezd, leforrázom a csalánt. A szélesre vágott növényeket rádobom fokhagymára, ráöntöm a csalán forrázásából maradt levet (kb. 1-2 dl) és lefedem. Az elkészült kölest sütőpapírral bélelt őzgerincbe, jénai tálba vagy egyéb sütésre alkalmas eszközbe teszem. Nagyjából másfél-két centiméter magasan, egyenletesen oszlatom el. 

A sajtokat lereszelem, apróra vágom, és hozzáadom a párolt vadnövényeket. Érdemes kicsit hagyni hűlni, különben a forróság összerántja a sajtokat. Összekeverem a növényeket a sajtokkal. Keverhető, de sűrű egyveleget kell kapjunk. Ebbe töröm bele a két tojást. Elkeverem, és mehet a köles tetejére, majd az egész az előmelegített sütőbe. Ha valaha lett volna rendes sütőm, tudnám, hány fokos ilyenkor. Sose volt :D. De 180 fok biztos megteszi. 20 perc alatt szépen összesülnek az összetevők. Hagyni kell kicsit hűlni, hogy vágható legyen. Párolt komlóspárgával vagy friss zöldségsalátával tálaljuk.

Jó étvágyat!

Szeretettel: Füvecske 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentünk, szedtünk, ettünk

 

Üzleti ügyben jártunk a Csepel-szigeten. Időben végeztünk, és a hétvégére beígért esőzés sem érkezett meg, ezért a természet felé vettük az irányt. Hatalmas telepített nyárasok és vegyes erdők terülnek el a homokos talajon. A sziget a Pesti-síkság és a Felső-Kiskunság tájegységekhez tartozó homokhátság. 

 

Gombára a szárazság miatt nem számítottunk, de a viszonylag stabil hőmérséklet és időszakos napsütés tovább érlelte, növelte a tavasz első ehető vadnövényeit. Mivel nem erre készültünk, örültem, hogy a csomagtartóban lévő erdőjáró 'elsősegély' csomagban találtam egy nylon zacskót. Aki akart, igény szerint gumicsizmát húzott lábára és indultunk felszántani a homokhátságot. 

Elég csak félig komolyan venni a társaságunkban lévő kiskorúak ellenállását. Az első süppedés a homokos talajba, majd az ösvény mellett heverő rönkök, botok megtették a kívánt hatást. A gyűjtésbe is bekapcsolódtak, bár ott már szükségeltetett extra motiváció. Meghatározott növényegységeket válthattak aprópénzre vagy számítógépes játékidőre.  

Találtunk kígyóhagymát (aka vadsnidling), lósóska-lóromot, turbolyát, hagymaszagú kányazsombort, csalánt és komlót. 

 

Mindenből szedtünk, amennyire előreláthatólag aznapra szükségünk volt, jártunk egy nagyot és mentünk haza. A 'munka' dandárja persze mindig otthon vár: a növények szétválogatása, aztán kitalálni, mit is készítsek belőle. Ez utóbbi van, hogy már a hazaúton körvonalazódik, de a valódi ihlet a válogatás közben érkezik. Az erdőben mindig hála és hódolat kerít hatalmába. Elcsendesülés és lelassulás. Átkerül a fókusz a földre, a talajra, a növényekre. Van, ami még tőrózsában áll, van, ami még csak a szikleveleit dugta ki. Észreveszem őket, megjegyzem a helyet, hogy legyen egy fogódzó, ha legközelebb ugyanabba az erdőbe megyek. Gyűjtögetek, elmélyedek, megbékélek. 

Még akkor is, ha közben az előbbi képen cipelt husáng a lábamon végzi. Á, csak vicceltem. Ekkor már a gyerekek is fel-alá rohangásznak, szedik a lóromot és nevetik a nevét. Most rum vagy rom? Mindegy, mindkettő mókás. 

Aznap este a dolgok egyszerűbb végét fogtam meg, és klasszikus vadnövény mártást készítettem. A komlóspárgát fehérboron és a csalán leöntőlevén pároltam meg. Az utolsó percben friss turbolyaleveleket dobtam rá. Mennyei íze lett. Az alább fotón látható, hogy a komlóból gyerekeket ezúttal kihagytuk, de a vadnövény mártás becsúszott :).

 

Fehérboros komlóspárga két főre:

1/2 dl fehérbor

1/2 dl csalán leöntő víz

só, bors, szerecsendió ízlés szerint

15-20 friss komlóhajtás és a rügy alatti 5-8 cm rész 

fél marék apróra vágott turbolya 

A fehérbort és a csalán leöntő vizét egy kis serpenyőbe tesszük. Csipet sót, borsot és szerecsendiót beleszórjuk, elkeverjük, majd beletesszük a komlóhajtásokat. Fedő alatt kb. 10 perc alatt üde zöldre pároljuk. A legvégén rádobjuk a turbolyaleveleket és még egy percig pároljuk. Fogyasszuk köretként, főételként. 

Jó étvágyat! 

Szeretettel: Füvecske 

Zugligeti körséta

Érdeklődő kis csapatunk ezúttal négy fiúból állt. Nekik inkább kell a hegymenet, az adrenalin, mint a mosolyogva ébredező vadnövények. Ezért is választottuk a kaptatósabb körsétát és bár folyamatosan csábított az új és a kevésbé ismert, az elején határozottan tartottuk az irányt. Egészen a Libegő alatti leágazásig, ahol már nem bírtunk ellenállni a kísértésnek (leginkább én) és cserébe bringásokat is láthattunk leszáguldani. 

 

A kirándulás másik célja az ébredő természet vizsgálata volt. Mindenki kapott egy növényt, amit keresnie kellett a nagy kaptatás közepette. A két kisfiú az ibolyát és salátaboglárkát, a két nagy a turbolyát és csalánt kereste. A magasan fekvő, meszes talajú és esőt jó ideje nélkülöző erdőben nem burjánzik még az élet. Odvas keltikék illata lengte be utunkat, míg megtaláltuk az első ibolyát. Miután átvettük a gyűjtögetés és szedegetés szabályait, a srácok kedvükre csemegézhettek az édeskés, málnára emlékeztető ízű ibolya-virágokból. Lila virágból akad bőven a tavaszi erdőben. Az illatos ibolyán és keltikéken kívül a bársonyos levelű tüdőfű és a kökörcsin is megtisztelt nyílásával minket. 

Gyűjtésre elegendőt a nagy csalánból találtunk. A fiúk megtanulták, hogyan csippentsék le a csúcshajtást, és mikor, melyik részét érdemes gyűjteni a csalánnak. Hazafelé már a felhasználásáról beszéltünk. A társaság ínyencebbik fele csalánszószról álmodozott a sült csirkecomb és zöldségköret mellé. Megkapták :D. A nagy rohanásban az ebédről már fotó nem készült, de garantáltan egy falat nem maradt.

Gyógy- és vadnövényismereti túráinkat előzetes egyeztetés alapján tartjuk. Érdeklődő baráti társaságoknak, pároknak családoknak két-három órás programként ajánljuk. Szülőtehermentesítésként az online munka idejében gyerekeknek 4 órás elfoglaltságként kérhető. A helyszínek az érdeklődés függvényében a budapesti és a főváros környéki erdők és kirándulóhelyek. 

Részletekért keress a fuvecske@gmail.com e-mailen.