Üzleti ügyben jártunk a Csepel-szigeten. Időben végeztünk, és a hétvégére beígért esőzés sem érkezett meg, ezért a természet felé vettük az irányt. Hatalmas telepített nyárasok és vegyes erdők terülnek el a homokos talajon. A sziget a Pesti-síkság és a Felső-Kiskunság tájegységekhez tartozó homokhátság.
Gombára a szárazság miatt nem számítottunk, de a viszonylag stabil hőmérséklet és időszakos napsütés tovább érlelte, növelte a tavasz első ehető vadnövényeit. Mivel nem erre készültünk, örültem, hogy a csomagtartóban lévő erdőjáró 'elsősegély' csomagban találtam egy nylon zacskót. Aki akart, igény szerint gumicsizmát húzott lábára és indultunk felszántani a homokhátságot.
Elég csak félig komolyan venni a társaságunkban lévő kiskorúak ellenállását. Az első süppedés a homokos talajba, majd az ösvény mellett heverő rönkök, botok megtették a kívánt hatást. A gyűjtésbe is bekapcsolódtak, bár ott már szükségeltetett extra motiváció. Meghatározott növényegységeket válthattak aprópénzre vagy számítógépes játékidőre.
Találtunk kígyóhagymát (aka vadsnidling), lósóska-lóromot, turbolyát, hagymaszagú kányazsombort, csalánt és komlót.
Mindenből szedtünk, amennyire előreláthatólag aznapra szükségünk volt, jártunk egy nagyot és mentünk haza. A 'munka' dandárja persze mindig otthon vár: a növények szétválogatása, aztán kitalálni, mit is készítsek belőle. Ez utóbbi van, hogy már a hazaúton körvonalazódik, de a valódi ihlet a válogatás közben érkezik. Az erdőben mindig hála és hódolat kerít hatalmába. Elcsendesülés és lelassulás. Átkerül a fókusz a földre, a talajra, a növényekre. Van, ami még tőrózsában áll, van, ami még csak a szikleveleit dugta ki. Észreveszem őket, megjegyzem a helyet, hogy legyen egy fogódzó, ha legközelebb ugyanabba az erdőbe megyek. Gyűjtögetek, elmélyedek, megbékélek.
Még akkor is, ha közben az előbbi képen cipelt husáng a lábamon végzi. Á, csak vicceltem. Ekkor már a gyerekek is fel-alá rohangásznak, szedik a lóromot és nevetik a nevét. Most rum vagy rom? Mindegy, mindkettő mókás.
Aznap este a dolgok egyszerűbb végét fogtam meg, és klasszikus vadnövény mártást készítettem. A komlóspárgát fehérboron és a csalán leöntőlevén pároltam meg. Az utolsó percben friss turbolyaleveleket dobtam rá. Mennyei íze lett. Az alább fotón látható, hogy a komlóból gyerekeket ezúttal kihagytuk, de a vadnövény mártás becsúszott :).
Fehérboros komlóspárga két főre:
1/2 dl fehérbor
1/2 dl csalán leöntő víz
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
15-20 friss komlóhajtás és a rügy alatti 5-8 cm rész
fél marék apróra vágott turbolya
A fehérbort és a csalán leöntő vizét egy kis serpenyőbe tesszük. Csipet sót, borsot és szerecsendiót beleszórjuk, elkeverjük, majd beletesszük a komlóhajtásokat. Fedő alatt kb. 10 perc alatt üde zöldre pároljuk. A legvégén rádobjuk a turbolyaleveleket és még egy percig pároljuk. Fogyasszuk köretként, főételként.
Jó étvágyat!
Szeretettel: Füvecske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése