A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület szervezésében, Palla Balázs közreműködésével hallgattunk bele a Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík koraesti madárdalába.
Az erdőben kezdtünk. Csendben fülelve ballagtunk. Madárének és hívóhangok keltek a levelek közt, ágon és ághegyen. Hogy beazonosíthassuk egy-egy dal szerzőjét megálltunk és a hang irányába mutattunk. Megpróbáltuk leutánozni - tyüttyög, tyaffog, printyeg, lululuzik, csalpog, csörög, víkol - hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyik hangra is gondolunk, majd Balázs elárulta, melyik madár hangját halljuk és az mit is jelent.
A legtöbb madárfaj esetében csak a hímek énekelnek, a tojók hívó hangokat, jelzéseket adnak csupán. Pár faj esetében azonban a nőstények valódi duettet énekelnek szívük választottjával. Persze, a szívnek itt vajmi kevés köze van a párválasztáshoz. A hím egyedek énekük hosszával, összetettségével és hangerejével bizonyítják életképességüket a populáció nőstény egyedei számára.
Barátposzáták, vörösbegyek, fekete rigók, fakopáncsok, harkályok, csúszkák és erdei pacsirták repítettek minket szimfóniájukkal egy varázslatos erdei koncertterembe. A fennsíkon a cserjéken fészkelő fülemüle, csilpcsalpfüzike és szarka szolgáltatták az alapdalt.
Ezúton köszönjük nekik is ezt a felejthetetlen sétát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése