Térinstallációk és hangok a Vértesben

Volt egy kirándulás, ahová nem jutottunk el a Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal. Megjegyeztem hová mentek, Szárliget. Vértes. Jó lesz, majd megnézzük magunknak később. Megnéztük. Valószínűleg nem pont oda mentünk, ahol a többiek voltak pár héttel korábban, bár a meredek hegyoldal és az erdő fa-összetétele a leírásnak megfelelt. 

Minden kirándulásunkat, ami valamilyen településről indul, a hirdető- és tájékoztató táblák átböngészésével kezdjük. Most se volt másként, és rögtön láttuk, hogy a környék számos okot ad a visszatérésre - nem csak gombagyűjtési céllal. A Csákányospusztai templomrom egy rövidebb túra, viszonylag nagy szintkülönbséggel. A Zuppa-tető egy kisebb kirándulás, ami akár kerékpárral is bejárható. A Vitányvár és a Mária-szakadék egy kiadósabb út változatos tájjal és izgalmas látnivalókkal. 

Egy hétfői napon mentünk, minden különösebb cél nélkül. A községháza mellett parkoltunk le, ahol rögtön megláttuk a Mária-út és az Országos Kéktúra jelzéseket. Árnyas erdei aszfaltúton vezetett utunk, és most már azt is tudjuk, hogy a Hosszú-hegy felé indultunk, és ez az út vitt volna át Csákányospusztára is.

Bizonyára a hétköznap és az 1-es út közvetlen közelsége volt a folyamatos autómotor-morajlás oka, ami végeredményben érthető is, hiszen újraindult a gazdaság, vagy mi. Kinéztünk magunknak egy szép szál kőrist és megbeszéltük, hogy ott balra fordulunk, akármi legyen is. Hát nem ott volt az útkereszteződés?! De :D. A látvány, ami az aszfaltútról letérve fogadott, torokszorítóan fájdalmas volt. Az oldalba felkaptatva U-alakban visszafordulva indultunk vissza a Szárliget felé, közepes gombazsákmány reményében. Ami a szemünk elé tárult, önmagában is szívtépő lett volna, de az 1-es út háttérzajával még keservesebb volt. Az erdő közepén a benőtt ösvényt olyan mennyiségű, viszonylag friss szemét szegélyezte hosszú métereken keresztül, ami egy szeméttelepnek is becsületére vált volna. Cipők, ruhák kandikáltak ki kiszakadt zsákokból. Sitt, építési törmelék, diszperzites vödör és az elmaradhatatlan szék. 

Minden elismerésem azoké, akik átverekedik magukat a fél erdőn, hogy letehessék terhüket egy arra tökéletesen méltatlan helyen. Nem, nem készítettünk fotót róla. 

Egyre beljebb törve az erdőbe magunk mögött hagytuk a szemetet. Aztán megtaláltuk az első, majd a második gombát is. Nagy a szárazság idén, nincs sok gomba, nagy szerencse vagy tuti lelőhely kell a találathoz. Talán most először éreztem azt, hogy gombászni melós. Ehető gomba-felhozatal: pikkelyes pöfeteg, sárga gévagomba, mérgezők (preparálni a szakképzéshez): párducgalóca, karbolszagú csiperke. 

Ennyi jutott hát aznapra. Szemétből több, gombából kevesebb.

Komposzttól asztalig

Budapest belső kerületeiben, közkedvelt parkok félreeső zugaiban, lakossági igényekre reagálva, összefogásból és közadakozásból, egyre több ponton épülnek a közösségi komposztálók. A ládák tartalmát önkéntesek ellenőrzik, és napi rendszerességgel tisztítják, forgatják, rendezik.

Ez a munka egyedülálló tanulási lehetőség számomra is, de a komposztálható anyagok átalakulásának folyamatát, az erjedést, rothadást látni, a születő föd felett bábáskodni különleges élmény a gyereknek is.

Ám a komposzt-gondozások alkalmával tapinthatóvá válik az egyre elkeserítőbb mértékű élelmiszerpazarlás is! A komposzt rendezésekor átforgatott 3-7 centiméteres rétegben alkalmanként 500-1500 Ft értékben találunk étkezésre alkalmas zöldséget, gyümölcsöt. Az eddigi rekordunk másfél kiló Jonagored alma megmentése! Ennek az ára már szabad szemmel is igen jól látható...

A pazarlás megindító és határtágító. Az első szinte teljesen ép cukkininél megfogadtam, hogy szokásos szerdai komposztápolásomra legközelebb fonott kosárral megyek, mintha csak a piacra indulnék. Aztán embertársaimba vetett hitem és bizalmam rövid időre elcsitította ezt a kicsit talán demagóg szándékot. Ám csakhamar jött egy gyönyörű padlizsán, majd a másfél kiló alma. Egészben, mosolygósan a héjak, lehántott levelek, és komposzt-inkompatibilis összetevők között.

Legutóbb pedig a kilenc kicsi krumpli és a kínai kel már nem tűrtek semmiféle ellenállást. Egyik fiam kezelte a vasvillát, a másik a gereblyét. Készséggel, mély felháborodással és végtelen ügyességgel dolgoztak: egy gereblyevonás és máris felbukkant a következő krumpli. Egy óvatos szúrás a vasvillával és sorakozó a komposztáló szélén! Kitartásukat és elhivatottságukat a komposzt egy impozáns méretű és tökéletes állapotú kínai kellel jutalmazta.

Hozzávetőlegesen 1.000 Ft értékben vásároltunk be a komposztból, öten laktunk jól belőle. Ez heti egyszeri alkalommal számolva évi 52.000 Ft lehetne. Kis tudatossággal és körültekintéssel ennyi volna megtakarítható. A KSH adatai szerint ez szinte pontosan az az összeg, aminek értékében egy magyar háztartás évente élelmiszert dob ki.

Madárdal-séta a Zöld Jövővel

Régi vágyam, hogy kicsit jobban értsem a madarak énekét... 

A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület szervezésében, Palla Balázs közreműködésével hallgattunk bele a Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík koraesti madárdalába. 

Megtudtuk, hogy a Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík főképp generalista madárfajoknak ad otthont. A generalista fajok általában tágtűrésűek, élőhely szempontjából különleges igényük nincs. Akiknek van, azokat specialista vagy szűktűrésű fajoknak hívjuk. Tudnátok ilyeneket mondani? 

Az erdőben kezdtünk. Csendben fülelve ballagtunk. Madárének és hívóhangok keltek a levelek közt, ágon és ághegyen. Hogy beazonosíthassuk egy-egy dal szerzőjét megálltunk és a hang irányába mutattunk. Megpróbáltuk leutánozni - tyüttyög, tyaffog, printyeg, lululuzik, csalpog, csörög, víkol - hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyik hangra is gondolunk, majd Balázs elárulta, melyik madár hangját halljuk és az mit is jelent. 

Ha szakértő nélkül sétáltok, a madarak magyar vagy latin neve és azért a jó öreg Google is segítségetekre lehet a beazonosításban. Sőt, madárdal-felismerő applikáció is van már! De a legizgalmasabb az, hogy az emberi fül sokkal gyorsabbnak hallja a madáréneket, mint amilyen az valójában. Míg az ember 1mp alatt 20 hangot képes megkülönböztetni, addig az énekesmadarak akár 200-at is. Ezért a gyorsénekű madarak énekének szerkezetét csak lassítással lehet feltárni. Izgalmas vállalkozás felvenni egy madáréneket, majd lassítva lejátszani, esetleg megpróbálni elénekelni vagy lekottázni :).

A legtöbb madárfaj esetében csak a hímek énekelnek, a tojók hívó hangokat, jelzéseket adnak csupán. Pár faj esetében azonban a nőstények valódi duettet énekelnek szívük választottjával. Persze, a szívnek itt vajmi kevés köze van a párválasztáshoz. A hím egyedek énekük hosszával, összetettségével és hangerejével bizonyítják életképességüket a populáció nőstény egyedei számára. 

Barátposzáták, vörösbegyek, fekete rigók, fakopáncsok, harkályok, csúszkák és erdei pacsirták repítettek minket szimfóniájukkal egy varázslatos erdei koncertterembe. A fennsíkon a cserjéken fészkelő fülemüle, csilpcsalpfüzike és szarka szolgáltatták az alapdalt. 

Ezúton köszönjük nekik is ezt a felejthetetlen sétát!

A pisztricgomba a konyhában

És akkor jöjjön a pisztricgomba konyhai felhasználásának ismertetése. 

Bár a pisztricgomba mérgező fajjal nem téveszthető össze, blogomon fajleírást semmilyen gombáról nem adok. Mivel a szakszerű gombabevizsgálás egy ingyenesen elérhető szolgáltatás, minden műkedvelő gombászt arra kérek, hogy a gyűjtött gombát MINDEN ESETBEN VIZSGÁLTASSA BE GOMBASZAKELLENŐRREL. A Facebook-on található gombász csoportok NEM HELYETTESÍTIK a szakszerű gombavizsgálatot, bár egyesek a csoportszabályzat ellenére határoznak meg gombát fazékba is. Sajnos. Kérlek, vegyétek komolyan, hogy minden gomba ehető - EGYSZER. Ne közületek kerüljön ki a következő áldozat.

A pisztricgomba mérete hatalmas, akár egy találat is ellát egy egész családot. Népies nevei a bagolygomba és tölgyfacsöpörke utalnak kinézetére és élőhelyére. Íze, illata jellegzetes. A szakkönyvek lisztes illatúnak és uborkás ízűnek írják. Valóban az. Miután a találat javát szétosztottam a szaktársak között, valamint nálunk landolt egy barna csengettyűgomba is, beindult agyamban a receptüzemmód. Ízét és gasztronómiai értékét tekintve barna csengettyűgomba is igen megosztó. Elhatároztam hát, hogy minden csekély étkezési értékű, de ehető gombát meg fogok kóstolni. Legfőbb indokaim a gomba táplálkozási értéke és élelmezési jelentősége. 

A gombák összetevője legnagyobb mennyiségben, 90%-ban víz. Tartalmaznak továbbá 2-6%-ban szénhidrátot, legfeljebb 5% fehérjét, 100 grammra vetítve alig 20-40 kalóriát, jelentős mennyiségű, a szervezet számára kiválóan hasznosítható B-és D-vitamint, valamint utóbbinak előnyagát az ergoszterint. A gombák fogyasztása cukorbetegek számára is biztonságos. Ahhoz, hogy élelmezési jelentősége érvényesülhessen, a gombát először is apróra kell vágni és megfelelő ideig hőkezelni. Ugyanis ezek a hatóanyagok mind-mind masszív kitinváz védelmében találhatók a gomba sejtfalának belsejében. Éppen ezért minden gombát érdemes és ajánlott legalább 20-30 percig hőkezelni. Ha ezt az eljárást konyhatechnológiai alapvetésként kezeljük, egyúttal minden hőre bomló gombatoxin-veszélyt kizárhatunk. 

Mit is tegyünk egy jelentéktelen ízű gombával? Most tényleg, mit teszel a cukkínivel? A tökéletes töltelék. Tömeget, kellemes, de viszonylag semleges ízt képez. Kiválóan fűszerezhető, tápértéke kiváló, mi kell még? Mi legyen belőle? Hát fasírt! Megfelelő mennyiségű hagymás fogasírrel olyan varázslatos ízű ételt kaptunk, alig várom, hogy megleljem a következő pisztricgombámat. Bár a mágikus fűszer, a hagymás fogasír egy hónapon belül elvirágzik, káposztával, lósóskával, csalánnal továbbra is kellemes elegyet alkot majd ételeinkben. 

 A receptben pedig semmi különös nincs. 20 dekagramm össztömegenként nem árt egy tojás, a liszt teljesen elhagyható. Só, bors, fokhagyma kötelező, a pirospaprika opcionális. Bízz magadban. A fasírt benned él! 

Szeretettel: Füvecske 

Így találtunk pisztricgombát

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a főváros körüli erdőket felveti a gomba. Talán most, hogy esik az eső, valamivel jobb lesz a helyzet. Múlt hétvégén a Természettudományos Ismeretterjesztő Társasággal jártunk gombaismereti kiránduláson.

Ha el kellene döntsem, hogyan szeretem leginkább járni az erdőt, bajban lennék. Ugyanúgy szeretek egyedül bolyongani, a fiaimnak tájokozódó sétát tartani, barátokkal túrázni, mint szaktársakkal latin nevek és tudományos jellemzők bűvöletében meg-megállva csodálni egy-egy, a laikus számára tán teljesen érdektelen terülő-, bevonat vagy ripacsgombát.

 

Azért az idei gombaszezon itt a főváros környékén lassan kezdődik. Még szerencse, hogy ehető növényeket az erdő bőkezűen ád. Nem egyszer 'mentette' már meg a csalán, a hagymás fogasír, a turbolya vagy a lósóska eddigi nagyreményű gombagyűjtő kirándulásainkat. Nem volt ez most sem másként. Kucsmagombát és talán májusi pereszkét kerestünk volna, de rossz irányba indultunk (ez utólag derült ki, mert társaink, akik balra vették az irányt, közepesen gazdag zsákmánnyal tértek vissza). 

Így aztán a túravezetővel és a szaktársakkal kitartóan járva az erdő felső traktusát elkezdtünk ehető vadnövényeket is gyűjteni. Szerintem már kvázi mindenki lemondott bármilyen gombatalálatról, amikor egyszer csak elém tárult egy gigantikus méretű hagymaszagú kányazsombor. Hirtelen felszisszentem, majd irányt váltottam, és a második lépésnél a túravezetőnk is 'heuréka' jellegű hangeffektust adott ki. Már láttam is. A terebélyes vadnövénnyel átellenben egy hasonlóan impozáns méretű pisztricgomba terpeszkedett egy farönkön.

Hát így találunk mi gombát gombaínség idején. Mint a múltkor a fattyú kucsmát. Ha nincs a karcsún incselkedő kígyóhagyma, nem térek be arra a részre közel háromnegyed óra sikertelen keresgélés után, ahol végül kiadós mennyiségű gombával kegyelt az erdő. Most is a növény mutatott utat. 

Ezer hála érte.